Mikor toppan be az életembe a férfi? Amikor totálisan alkalmatlan vagyok egy kapcsolatra!

Mindenki azt várta, hogy én mondjam meg a tutit.

Az irodában sorra jöttek a kérdések, hogy mi lesz ezzel, meg azzal, ki fogja vinni ezt vagy azt a feladatot. Nyilván tőlem várták a választ, hiszen én vagyok a főnök, de ettől még nem voltam okosabb a megoldást illetően, hiszen az emberek bérét nem én határoztam meg, hanem a cég.

A legjobb barátom történetében mondjuk vállalhattam volna kisebb szerepet, de amikor valaki 15 éve a másik feled, akkor egyszerűen nem tudod magára hagyni a bajban – még akkor sem, ha javarészt magának köszönheti mindazt, amitől most szenved. Így hát napi 1-2 órát arra is szántam, hogy megpróbáljak életet lehelni belé. Mert az nem normális, hogy az idióta barátnője mossa az agyát, költi a pénzét, és közben egyetlen őszinte szava sincs a barátomhoz. Rengeteget szorongtam miatta, hogy hogyan fogom kihúzni ebből, hogyan mentsem meg saját magától, és hogyan érjem el, hogy ne váljon igazi alkoholistává...

És akkor még nem beszéltünk a lakásomról, aminek van egy hatalmas, örökpanorámás terasza, ami persze szép és jó. Csak mivel nincs mennyezete, ezért folyton beesik az eső, ami miatt ázni kezdett a konyhafal és az alattam lakó egyik fala is. Az hiányzott még ebben a helyzetben, hogy munkások lepjék el a lakást, repedések után kutatva a teraszon – de nyilván, ami muszáj, az muszáj.

Én pedig csak ültem az irodában, a saját gondolataimba temetkezve. Könyörögtem az égieknek, hogy véletlen essen rám egy tégla, egy ötkilós madár vagy bármi, ami kómát tud okozni 1-2 évre

Hetek teltek el ebben az állapotban, majd egyik reggel arra keltem, hogy viszketek odalent. Nincs nemi életem, és nem járok idegen helyeken mosdóba, így egyértelmű volt, hogy a fertőzés a mentális állapotommal függ össze. Annyira kiidegeltem magam, hogy felborult a hüvelyflórám egészséges egyensúlya, és a testem védtelenné vált a hüvelygombával szemben.

Engem biztosan elátkoztak! – mondtam magamnak, miközben egy fél liternyi kávéval a kezemben berobbantam az irodába. Ledobtam a cuccom, bevágtam magam mögött az ajtót, leültem a székembe, és meredten néztem magam elé, miközben idétlenül ficánkoltam jobbra-balra a széken, mert megőrültem attól is, hogy hozzám ér a bugyim. Egyszer csak felvillan a telefonom képernyője, és látom, hogy Gábor írt.

Nahát, ez váratlan – gondoltam. Az igen jóképű, mindig vidám sráccal az előző munkahelyemen dolgoztam együtt, és azóta kerülgetjük egymást, de soha semmi nem történt köztünk. Azt kérdezte, ráérek-e este meginni valamit. Természetesen igennel válaszoltam, aztán leugrottam a gyógyszertárba, hogy vegyek valami készítményt a viszketésemre. Nyilván nem fogunk szexelni, de azért jó lenne, ha ficergés nélkül végig tudnék ülni egy fröccsözést.

A találka nagyon jól sikerült. Rengeteget dumáltunk, aztán találkoztunk még egyszer, és még egyszer, és egyre többet tudtunk meg egymásról. Elmeséltem az életem nyomorát, ahogy ő is – és be kell valljam, Gábor káoszos hétköznapjaihoz képest az én életem maga a nyugalom. Nem is értem, hogyan nem őrült még meg.

Jól éreztük magunkat együtt. Valahogy a jelenlétében úgy éreztem magam, mintha lenne egy kis buborékunk, amin belül csak ketten létezünk. Nem szűrődik be a külvilág zaja, és maximálisan tudok figyelni rá, ő pedig rám. Kezdtünk egyre közelebb kerülni egymáshoz, és mivel ezalatt az 1-2 hét alatt a tüneteim is enyhültek, már nem feszengtem, amikor felmerült a kérdés, hogy esetleg Gábor nálam aludjon vacsora után.

Azon az éjszakán tagadhatatlanul szerelmes lettem. Valószínűleg azért, mert emberemlékezet óta nem aludtam együtt senkivel, és azonnal magába szippantott ez a folyamatos jelenlét, a full-kontakt és a melegség, ami körbevett általa. Valahogy innentől kezdve jobban viseltem a problémáimat, és rajta is ugyanezt tapasztaltam. Teremtettünk egymásnak egy biztos pontot a nyílt tengeren, ahova elbújhatunk levegőt lopni, ha már fullasztana a valóság.

Nagy meglepetésemre egyszer sem tértek vissza a hüvelygombás tüneteim. Pedig a problémám nem volt kevesebb – mégis azon kaptam magam, hogy szinte alig vagyok feszült. Ekkor jöttem rá, hogy bizony a szerelem még a hüvelygombát is gyógyíthatja, vagy legalábbis csökkenti a stresszt, ami egyértelműen jó hatással van az emberi szervezetre.

Forrás: she.hu